A nyugdíjkorhatár csökkentése nem gazdasági, vagy népszerűségnövelési szempontból került fel a fontos kérdéseink közé, hanem azért, mert torokszorító igazságtalanság ami a nyugdíjkorhatár-körüliekkel történik.

Annakidején értetlenül néztem, hogy egy lepukkant, olajos üzem bejáratánál miért sírnak, miért hull a könnyük azoknak a meglett férfiaknak..

A Balatonon szemtanúja voltam, amikor idősebb férfiak hozták unokáikat, bocsánatot kérve, hogy megnézhessék, mi lett abból az üdülőből, amit társadalmi munkában, szabadidejüklben építettek...

És tudjuk a választ. Sokkal önfeláldozóbban dolgoztak a közösségért, mint bárki manapság. Elhitték, hogy az az övék. 

És fejük felül eladták a gyárakat, eladták a piacot, eladták a vállalati üdülőket, eladták a jövőjüket...

És most, hogy megöregedtek, nyugalmas élet helyett -részben azok, akik felelősek mindezért- letolják a torkukon, hogy nincs vége, nem unokázhatnak, nem pihengethetnek, nem segíthetnek a gyermekeiknek.... 

Hatalmas társadalmi igazságtalanság még egyet rúgni beléjük.